Rólam írták

„A veletek ma megélt légzés gyógyított: beengedett olyan térbe, ami korábban sosem volt számomra elérhető. Azt éltem meg a folyamat során, hogy én én lehetek, és megfelelések nélkül jó magammal együtt lenni. Fájt is, de közben olyan erővel tört fel bennem a lélektől lélekig megtartó érzés, hogy a fájást is meg tudtam engedni. Képes voltam ráhagyni a testemre a kontrollnélkülkiséget! Zsófi által tartott tér nagyon biztonságos, és megengedő volt. A támogató érintésekről néha azt éreztem nem evilágiak.....Békesség és hála van bennem. A könnyeim pedig többször csak úgy finoman megindulnak! Köszönöm, hogy részese lehettem a magam felé új ajtót és ablakot nyitó folyamatnak!”

Helga, Dunaszeg

„Köszönöm Zsófi, István ezt a mai napot .Nagy élmény volt számomra, hogy olyan fájdalmaim, magam elől is eltagadott félelmeim adtak hangot, kértek utat, amelyeket minden aggodalom nélkül mertem előttetek ebben a nagyon biztonságos térben megnyilvánítani. Jól esett az érintés,a megtartó jelenlét a terápia alatt. Feljött olyan felismerésem, amiről azt gondoltam, hogy tudom,hogyan érdemes ránézni. Az összes belém táplált hiedelem rendszerek és tapasztalásaim hatalmas csapdák lehetnek, mert félelmeket generàlnak. A jelen a fontos és az értékek, amelyek előttünk vannak, bárki bármilyen saját tapasztalatát adja ,az csakis a sajátja lehet. Rengeteg sérülésem volt, amelyek óvatosabbá tettek, de ma valami mást éreztem át és ezért hálás vagyok. A légzés alatt a síráson túl hatalmas erejű energiákat éreztem először a jobb lábamon, majd mindkét lábamon, mintha nyomna valaki ,egy erő bele a padlóba. Amikor kifelé jöttem a folyamatból még akkor is a bal sarkamnál és a bal lábamnál éreztem sokáig ezt a hatalmas erejű energiát .Közben a felső testemben is beindult egy felszabadító rezgés vagy inkább rángatózás, amit hagytam, hogy megtörténjen. A folytatás még ezután jön,de már ma is hatalmas felszabadultságot, szeretem az életet és mindenkit érzésben voltam. Köszönöm a lehetőséget és ezt a csodás élményt. Az ország túlsó végéből is mindig örömmel jövök ebbe megtartó szeretetbe,közösségbe. Áldás legyen a munkátokon és az egész közösségen.”

Edit, Cegléd

„A tegnapi légzésterápia számomra nagyon nehéz volt, találkoztam az anyukám által bántalmazott részemmel és azzal együtt az összes dühöm és gyűlölete iránta feljött bennem. Legszívesebben ordítottam volna, de nem tudtam megengedni magamnak, féltem hogy másokat ezzel teljesen kizökkentek. A folyamat során éreztem a lefagyottságot a testemben, de a dühöm/haragom, arra késztetett, hogy mozduljak ebbe bele, ami sikerült is. Az a felismerés született meg bennem, hogy ez a megélés ami a múltamban történt, annyira meghatároz most engem, hogy nem vagyok szerethető, nem érdemlek mást csak keménységet. Folyamatosan megvonom magamtól a szeretetet eltolom magamtól és kellő távolságot is tartok tőle. Az is tisztán látható számomra, hogy pontosan ugyan így bánok magammal ahogyan azt anyukám tette velem. És most felelősséget kell vállalnom azért,mert eddig mindig anyámat hibáztattam, de valójában ez a pusztító energia bennem van a mai napig mélyen elfolytva. Közelebbről kell megismernem ezt a működésemet, de bevallom nagyon nehéz. Folyamatosan menekülnék előle hallani sem akarok róla. Nehéz ezt bevallani saját magamnak is, de biztos vagyok benne, hogy valahogyan sikerülni fog mert már olyan sok éve zavar hogy ez bennem van. Ahogy írom ezeket a sorokat, most eszembe jutott, hogy a munkahelyemen napi szinten ezeket látom a kegyetlenséget az igazságtalanságot és a bebörtönözött lelkeket és a legtöbbjük az agresszió miatt került oda ahova... És ez mindvégig előttem volt és nem jöttem rá miért vagyok ott Olyan sok agresszív elfojtásban lévő emberrel találkozok nap mint nap és nézek a szemükbe. Ez mind én vagyok..... Köszönöm a tegnapi napot nektek.”

Klaudia, Budapest

„A tegnapi nap számomra egy nagyon pozitív megtapasztalás volt. Már nagyon vártam, de nem voltak elvárásaim. Eleinte a témám sem tudtam pontosan, csak már nem először vagyok olyan életszakaszban, ami nagyon nehéz és változásokkal teli, viszont most könnyebb, mert én is sokkal több hittel és bátorsággal álltam bele. Ezért tudtam, hogy ezzel szeretnék dolgozni valamilyen módon. A folyamat felvezetése után meg is érkezett a témám, hogy engedjem el a félelmeimet, amik idáig korlátoztak. Úgy éreztem, ez a jelenlegi élethelyzetem megkoronázása lehet. A tüdőmmel mostanában nagyon sok probléma volt, egyre nehezebben kaptam levegőt, hamar kifulladtam és ugye a tüdő a félelmek szerve is. A terápia során egyre könnyebben vettem a levegőt, végig biztonságban éreztem magam és megkönnyebbültem. Nagyon felszabadító, katartikus élmény volt, azt kívántam, bár tovább tarthatna. Sokszor nevettem de könnyeztem is közben, éreztem azt a belső erőt, ami már korábban felébredt, de ez most megerősítette bennem. Végre nem áldozatnak éreztem magam, hanem olyannak, aki erős, bátor és nem hagyja magát többet elnyomni. Nagyon hálás vagyok ezért Zsófinak, hogy megtartotta nekünk a teret és ezáltal minket is, hogy végig vezetett, bíztatott és támogatott és a segítségével ilyen élményt élhettem át, és ilyen módon is gyógyulhattam. Köszönöm !”

Édua, Győrújbarát

„Először voltam légzésterápián, nem tudtam mi fog feljönni bennem, mit tapasztalok. Zsibbadást, elnehezedést éreztem a végtagjaimban, sírtam is, amennyire szerettem volna, annyira sikerült magamhoz kapcsolódni, ezeken a folyamatokon még dolgoznom kell, de sikerült egy lépést megtennem megint magam felé. A forráshoz ,annak az energiájához tudtam gátlások nélkül kapcsolódni és amit ott éreztem az olyan intenzív volt és olyan érzés amit nehéz szavakba önteni...át kell élni. Zsófi végig figyelt ránk, amikor kellett ott volt és megérintett, tartotta a teret. Szépen fel volt építve és vezetve a folyamat. Köszönöm hogy veletek lehettem!”

Szilvi, Szombathely

„Nekem az önismereti munkában az érzésekbe való és a belső világomhoz való kapcsolódás a legnehezebb. Sokkal könnyebben értem meg ésszel, hogy milyen problémáim, traumáim vannak, hogy egy aktuális szituációval mi a bajom, vagy veszem észre a tükröt, meg amit mutatni akar, mint hogy azokhoz a részeimhez, akik ezek által jeleznek, kapcsolódni tudjak. Nekem ebben elképesztően sokat segít a Zsófi által tartott légzésterápia... Én az elején nem hittem abban, hogy pusztán a légzés által akkora mélységekbe lehet lemenni, mint ahogy mondják, és Zsófi is elég részletesen elmondja a terápia előtt, hogy mi mindenre lehet számítani, úgyhogy nem készültem nagy meglepetésekre. Aztán jöttek az első könnyek, az első nehéz érzések, a hőmérsékletváltozások és a befeszülés a testemben, meg a nagy ordítások és a végén én lepődtem meg magamon a legjobban, hogy mennyi mindent tud kihozni belőlem 1,5 óra légzésterápia, ami jóindulattal is max. fele ennyinek érződött. Nagyon-nagyon jó zeneösszeállítást hallgattunk végig a folyamat alatt, teljesen együtt rezgett a rendszerem a zenék hangulatával. És bár sokan voltunk a teremben, valahogy mégsem éreztem kellemetlennek egy megnyilvánulásomat sem. Segített, mikor hallottam a mellettem lévő embert, hogy ő is benne van a folyamatában, így én is könnyebben belementem az enyémbe. Mikor azonban a legnehezebb volt, akkor csak a zenét hallottam és olyan volt, mintha egyedül lennék, ami szintén segített ott akkor. De volt, hogy Zsófi hangjára figyeltem, meg az apró érintésekre, amiket tőle kaptam és innen tudtam, hogy nem vagyok egyedül, valaki mindig figyel és vigyáz rám. Én ebben a légzésterápiában találtam meg azt a módszert, amivel a leginkább el tudok merülni a mélységeimben, pedig minden ilyen folyamathoz szkeptikusan állok - de Zsófihoz, ha lesz lehetőség, akkor bérletet váltok.”

Éva, Szombathely

„A légzésterápiára kérte Zsófi, hogy témával érkezzünk. Én az elveszett ikertestvér témájával érkeztem. Számomra már rég egyértelmű volt, hogy nekem volt magzati ikertestvérem. Sok minden utalt rá. Mikor a közösség tagja lettem, akkor többen beszámoltak arról, hogy ők tudják, hogy ki az ikertestvérük. Megtalálták szomszédban, barátban, testvérben, családtagban vagy akár a szerelemben. Mandalafestés alkalmával Zsófin keresztül érkezett nekem ezzel kapcsolatban egy információ, ami számomra megdöbbentő volt. Azóta még nem tudtam olyan mélységben foglalkozni vele, ezért gondoltam, hogy jó alkalom ez a légzésterápia arra, hogy elinduljak befelé ezzel kapcsolatban. A mostani légzésterápia alkalmával képek formájában kaptam információkat és érzelmeket. Nagyon megható volt a kapcsolódás azzal, akit ötvennégy évvel ezelőtt elvesztettem. Ez az első lépés, élmény számomra nagyon megható és fájdalmas is volt egyben. Folytatom tovább ezen az úton a megismerést. Hálás vagyok mindenkinek, aki részt vett a légzésterápián, hálás vagyok Zsófinak a megtartásért, az érintéséért és a jelenlétéért, és hálás vagyok a közösségnek is, hogy itt lehetek; áldás, ölelés!”

Genovéva, Győr

„Szabadság volt a témám, jó értelemben, tehát nem a szabadosság, persze ezt itt nem kell magyaráznom, ugye? A tér nagyon biztonságos volt, a szemtakaró kicsit szűknek tűnt, a végére megszoktam, volt saját nálam, mint a matracom is (azzal semmi gond nem volt) csak ugy értelmeztem, egységes outfit volt kívánatos, így nem szóltam! Zsófi személye, érintése melegséget adott, határozott és tök jókor jövő utasításai tovább növelték az otthonos biztonságot! Mit adott? Úgy érzem, jó közösség, kellemes összehangolódás volt, bevallom nem jutottam túl mélyre magamban, több minden pont úgy történt, ahogy Zsófi előre mondta, zsibbadás a lábamban, abbahagyási késztetés, de az instukció visszahozott, »figyelj a légzésre« majd remegés az arcomban (!) fura volt. Egyben meglepő is. Rengeteg gondolatom volt közben, de most ezeket nem szeretném megosztani itt. Amit kiemelnék az a kellemes érintés volt, egyszer talpon, másodszor fejemen(?) mindkettő nagyon jó volt, jólesett! Tök új, nagyszerű élményt hoztam magammal, szívesen megismételném, akár online is, bár ott ugye az érintés hiányozni fog! Határozottan ajánlom ezt az önismereti eszközt másoknak, annak ellenére, hogy nem jutottam nagyon mélyre önmagamban! Köszönöm Zsófi, köszönöm István!”

László, Bécs

„Köszönöm neked, hogy megélhettem a légzésterápia élményét, és azt a megtartó, biztonságos teret, amit teremtettél a jelenléteddel. A hangod, ahogy az egész folyamaton segítettél minket, és az érintésed megnyugtató volt számomra. Segített abban, hogy elengedjem magam, kapcsolódjak a sérült belső gyermeki részemhez, amelyeket eddig magamba zártam. Az elején ellenkezett a testem, voltak erős fizikai fájdalmaim, de sikerült beleengednem magam a folyamatba. Jött a felszabadító sírás, ami megnyugvást hozott. Azóta jönnek a felismerések, hogy mi az, ami akkor elveszett belőlem. Szembe kell nézzek ezekkel a részeimmel is, hogy a gyógyulás elinduljon bennem. Azóta, jobban kapom a tükröket, és benyomják azokat a gombokat rajtam, hogy nem vagyok elég fontos. Erőn felül teljesítek, önfeláldozásban vagyok, hogy fontos legyek. Akkor ott elvesztettem a biztonság érzését is. Elindult egy folyamat bennem, hogy mi az amin dolgoznom kell, hogy ezt a berögzült idegrendszeri pályát átírjam. Szívből ajánlom mindenkinek, aki nyitott arra, hogy mélyebben kapcsolódjon önmagához, és szeretne közelebb kerülni a saját érzéseihez, és nem fél újra szembenézni velük. Számomra ez egy felszabadító, értékes megtapasztalás volt, amiért hálás vagyok. Biztos részese leszek még a légzésterápiáknak. Zsófi és István, köszönöm nektek, hogy léteztek, és segítetek ebben a csodás utazásban. Szavakkal le sem tudom írni mennyire hálás vagyok nektek!”

Orsi, Győr

„Nekem ez volt az első légzésterápiám, nem voltak elvárásaim, nem tudtam, hogy mire számíthatok. Egyáltalán nem izgultam az ismeretlentől, mert Zsófi jelenléte nyugalmat árasztott, biztonságot adott. A légzés az élet nélkülözhetetlen, ösztönös, természetes része, mégis amint oda kell rá figyelnem, adott ritmusban lélegeznem, kihívásnak tűnik. Zsófi végig figyelt ránk, segített szóval, érintéssel, megfelelő tempójú zenével. A témám az volt, hogy valóban olyan jól vagyok-e, mint amilyennek már pár hóbapja érzem magam lelkileg és fizikailag is. Elfogadásban vagyok magammal és a környezetemmel, vagy épp elfojtásban? Lélegzés közben csatlakoztam magamhoz, a családomhoz, a környezetemhez és azt éreztem, hogy minden és mindenki éppen úgy jó, ahogy van! Még én is! Hálát és boldogságot éreztem. Magamban felszabadultan mosolyogtam, lehet még testi szinten is. Ràjöttem, hogy amit magamban elfojtottam, az a bűntudat nélküli boldogság volt! Az amúgy is kényelmes matrac, amin feküdtünk, még kényelmesebbé vált, olyan jó volt belesimulni, csak a karom mocorgott. Ez a felszabadult boldogság érzés a folyamat végére is megmaradt, sőt, azóta is tart. Hálásan köszönöm, hogy ott lehettem , átélhettem, választ és megerősítést kaphattam!”

Szilvia, Budapest

„Kedves Zsófi. És kedves mindenki, aki ott volt ebben a térben. Hisz mindenki hozott valamit magámból is. Egy nagyon mély és tanulságos megtapasztalást élhettünk át. Nekem ez volt az 1. Légzéserápiám. Nagyon jó volt a Zsófi bevezetője. Ahol elénk tárta az egész folyamatot lépésről -lépésre miket tapasztalhatunk, milyen testérzés jön elő? És igen ez nem kellemes. Nem voltak elvárásaim várakozásaim. Jó egy pici kis izgalom már volt benne, miután Zsófi elmondta, hogy mennyi minden lehetséges, de nyitott szívvel álltam elé. Ahogy végig a Zsófi leírta a folyamatot, azt kell mondjam, minden úgy történt. Nagyon jó volt a zene. A beleérkezés a gyakorlatban. A megérkezés. Zsófi 1000 százalékosan tartotta a teret részemre, és a folyamat közben is mikor odajött és megérintett az pont abban a pillanatban volt a legjobb. Hogy egy picit el tudjam magam engedni. Hogy megérintett a lábam, hogy érezzem, hogy itt van velem. Lefölddelt Hisz nincs mitől félnem. Egyre jobban mentem bele a folyamatba. Egyre jobban engedtem bele magam. Én tényleg teljes nyitott szívvel vártam, aminek meg kell történnie. az történjen . Már nem figyeltem tudatosan a légzésre egyre jobban engedtem bele magam. Csúcsponton egy olyan katartikus érzés kerített hatalmában. Életemben ilyet még nem éreztem. Természetesen igen hoztam egy témát. Nekem is volt egy témám, ami közben. Teljesen megváltozott, mikor már nem egóból gondolkodtam, hanem csak a folyamatban lehettem bent. Megtalált ez a benti nagyon mély témán. Annyira megtaláltam önnön magam ebben. Hogy először megijedtem tőle, pánikba estem. Jézusom, mi történik, mi történik a testemmel? Mi történik az összes érzékelésemmel? Mi ez ami? Amikor megértettem, hogy ez csak én vagyok. Az én részem egyedül én. Már nem féltem tőle, sőt benne akartam maradni. Ott akartam lenni ott maradni. Nem visszajönni. elfogadtam. Azonosultam. Mindennel és mindenkivel. S akkor jött a könnyek és akkor igen kellett használni a papírzsebkendőket. Lassan visszaállt a rendes légzésem is. Tényleg jó pár perc kellett mire Ez a Csodálatos érzés, Picit lejjebb csillapodott. Amikor már magamhoz tértem és ott maradt velem, ott volt a testemben ott volt a kezemben és mondhatom így, hogy igen ki remegtem magamból. Nem is kiremegtem, bocsánat a szóért. Magamba remegtem beleremegtem és a szó szoros értelmében. Nagyon sok mindent vihettem el. Nagyon sok mindent adott nekem ez a légzésterápia. Nagyon szép , nagyon jól felépített íve volt. Nagyon jól megtartott. Zsófi. Mindenkinek ajánlom. Hogy legyen annyi ereje, hogy nézzen magával néha szemben ,vagy amit hozzott ,azzal. Tervezem, hogy a jövőben is még megyek. Hisz vannak még lefele ,befelé rétegeim. Hálás köszönetem, hogy ott lehettem. Hálás köszönhetem, hogy Veletek lehetek .”

Lajos, Győr

„Az Èletutamon 2026. októbere a befelè mèlyülès újra igen intenzív időszaka. Egymást követő hétvégeken: Mandalafestès + Közössègi találkozó + ujra egy meghatàrozó csütörtöki Lèlektalálkozó (én is folyton újrakezdő testedző vagyok) + Lègzèsteràpia .. huh LÁTHATATLANSÁG - LÁTHATÓSÁG volt a témám. Én tipikusan az voltam aki úgy tudott beszélni egy traumáról, mintha nem is velem történt volna meg, érzelmileg nem belekapcsolódva, mentegetve másokat, spirituálisan megértve - de valójában érzelmi szinteken nem értettem meg, hogy min mentem keresztül éveken át. Nem láttak, nem vették észre mi zajlódik körülöttem, bennem - sem a környezetem, sem az elsődleges gondozóm, az édesanyám - akinek a szava és tettei voltak mérvadóak. A férfival kapcsolatban akitől nem tudtam megvédeni magamat és a külvilág sem védett meg. Láthatatlan voltam másoknak és ezekre a megélésekre, máig az érzelmeimmel nem figyeltem oda, arra, hogy mi is történt velem, hogyan éltem ezeket meg - csak kognitíven voltam rendben, de tulajdonképpen tagadásban is voltam. Beszélni és érezni nagyon nem ugyanaz. (Ezt a MegNemÉrtettséget és az érzelmi invalidálást tükrözte is mostanában a terem). Azok miatt a megélések miatt nem mertem/tudtam feljebb hozni a valódi önbizalmat és láthatóságot, amikor a valódi »siker« hajtóereje nem a megfelelés és az elvárások. Anyukàm a viselkedèsèvel tudattalanul is azt üzente felèm, hogy èn vagyok a hibàs. Ahogy a történésekre reagált, ignorált és nem beszélt velem, megvonta tőlem a figyelmet a szeretetet az empátiát az együttérzést - mind azt kommunikálta felém tudattalanul, hogy én vagyok a hibás, én vagyok a bűnös és én vagyok a felelős. Én is ezt tettem magammal, illetve az akkori megéléseimmel, érzelmileg elfordultam. Pillangó lett a neve, mert az ártatlan, nyiladozó minőségem kapta azt a fajta behatást. A leszületés által vállalt megtapasztalás és minden más ebből az én felelősségem- ez igaz, de nem értettem jól meg Pillangót, és nem ismertem el az érzelmeit, csak meg tudtam nevezni azokat. Azzal viszont nem volt kapcsolatom, hogy akkor ami történt éveken át az nem Pillangó felelőssége és legfőképpen nem az ő hibája - és ezt meg kellett mondanom neki úgy, hogy el is higgye nekem. Érzelmileg, megtartva kapcsolódva hozzá. A folyamatban éreztem…minden sejtemmel átadtam neki magam, hogy megmutathassa min ment keresztül és a felnőtt, anyaim elismerhesse, validálja végre azokat az érzelmi konfliktusokat. És igen, végre beleérkeztem, hogy ez igenis velem történt meg. A folyamat alatt a jobb kezem melege a bal orcámat tartotta… az Együttèrzèsben ès ÖNölelèsemben elàrasztott az ÖNMEGTARTÀS csodálatos fizikai szintű érzete, ahogy az a találkozás és összekapcsolódás után szétáradt a sejteimben és érzékeltem teljes testemben ahogyan Pillangóban a neheztelés, a szorongás, a félelem, az önhibáztatás a bűntudat és a szégyen feloldódik és helyére a megnyugvás a csend érkezik. Biztonság. Ezt tapasztalta. Végig éreztem, ahogy a bennem évtizedek óta üvöltő fàjdalom kienged ès lassan beszivàrogtak a helyère az erőforrások - amelyek eddig csak nèha pislàkoltak rövidebb-hosszabb ideig - az ELSZÀNTSÀG, az Erő… Egy nagyon èrdekes megtapasztalással jöttem ki a folyamatból. Amikor visszaàlltunk a normál lègzésre, nem ment. Természetes volt hagyni a testemet úgy lenni ahogy lètezni akart abban a folyamatban és lassan akart lèlegezni. 10-15 mp belègzéseket 15-25 mp kilègzéseket számoltam. Másnak is volt hasonló? Szinte olyan volt, hogy jol esett volna nem is lèlegezni. Ez az önkéntelen lassú ritmusú lègzés olyan mèlyre vitt, hogy a pörgős (nyilas - oroszlán) egom vègre eddig mindennèl jobban elcsendesedve tapasztalhattam. Egy nagyon nagyon mèly megtapasztalás volt. Rendkívül lassan tèrtem vissza a jelenbe, nagyon èles volt minden hang, igazából megmozdulni sem szerettem volna… Màsnaptól arra lettem reggel figyelmes, hogy a testemen a kezem simogatását, a bőrömet, ha megérintettem másképpen, sokkal jobban èrzékeltem mint eddig valaha. Azóta is minden nap kapcsolódom Pillangóval, ölelem, simogatom suttogom neki mennyire szeretem és mennyire fontos Ő. Fantasztikus ezt átadni. Zsófia egy nagyon különleges Lèlek, hangja és lelkènek rezonanciája nemcsak most volt biztonságos és megtartó, hanem mindig is.. Istvànnal Fénybenjáróknak nevezem őket magamban. Hálás vagyok a lehetőségekért. Érdekelne engem is a Bérlet ! A meditatív belső folyamat és a légzéses belső folyamat közötti különbség most igen kézzelfoghatóvá vált a számomra. Ez volt a 3. légzésterápiás utazásom. Élveztem ezt a lelassulást: nyugalom, jó értelemben vett kiüresedés, csend volt bennem - végre - bár az egom ezt nagyon igyekezett betölteni az elmúlt napokban, de jól van ez így.”

Gabriella, Cserszegtomaj

„Zsófi, s Mindenki kik ott voltatok: köszönöm! Nagyon ódzkodtam attól, hogy témámat megosszam. Szerettem volna megtartani magamnak, hogy minél inkább vésődjön be, mindaz a csodás megtapasztalás amit átéltem. … egy légzésterápia, egy ajtót becsuk, másikat kinyit. Erre Zsófi is felhívta a figyelmet, hogy bizony folyamatokat beindít az ember életében. És bizony most látom, hogy maga a megtapasztalásom megosztása is része ennek. (Itt és most) Témám az volt, hogy szívből tudjak élni, a létezés minden mozzanatában, és ne rejtsem el ezt … gyermekként valamelyest ment, de ahogy idősödtem, »beköltöztem a fejembe«. És mindazt ami a »szívemben« van azt megtartottam magamnak. Igaz úgy, hogy magamnak se engedtem meg azt a csodát tapasztalni ami bennem van, nemhogy másnak. Újra emlékezés! Ezt vittem magammal haza! Hogy mennyivel több van bennem! És ez nem kisajátítható… Hanem épp hogy közös. Mert ha megosztjuk a szív szeretetét a világgal, az épp hogy egyre több lesz, mintsem hogy fogyna, vagy sérülne. Belső döntésekre jutottam, hogy mi az amire nincs már szükségem. És eljött az ideje, hogy »haza költözzem« vissza a szívembe. És már nincs szükség a védelemre, és a rejtegetésre. A szív szeretete közös kincs mindenkiben. Nem véletlen, hogy nem egyedül vagyunk a világban. Leírni nehéz, mert megélni érdemes egy ilyen élményt. Csak ajánlani tudom mindenkinek Zsófi Légzésterápiáját. Bármin is fogsz keresztülmenni, több leszel a folyamat végére. Biztosan fogok még menni. Mert igen is, mélyebbre szeretnék menni. Köszönöm Zsófi! És köszönöm mindenkinek ki közvetve, vagy közvetlenül részese volt ennek az útnak!”

Bálint, Szombathely

„Konkrét célom nem volt azzal, hogy jelentkeztem a Légzésterápiára. Mondhatnám kíváncsiságnak is, de annál sokkal több volt. Úgy éreztem, valami újat tudok megismerni. Zsófi bevezető szavaiból sugárzó magabiztosság volt számomra a biztosíték, hogy minden rendben lesz. A folyamat közbeni személyes érintő segítsége még inkább megerősítette bennem ezt az érzést. Új gondolatok, érzetek indultak el bennem. A terápia teljes ideje alatt a bal oldalamon, csípőtől lefelé hol erősebb, hol gyengébb, hullámzó fájdalmat éreztem. A testem többi része, mintha nem is létezett volna. A terápia végeztével Zsófi rávilágított ezen érzeteim lehetséges okára. Az előbb elmondott új megtapasztalások, érzetek, új irányokba vitték el a figyelmemet. Szeretnék a Légzésterápia által még több megtapasztalást, ami az életteremet még jobban kitágíthatja. Köszönöm azoknak, akik lehetővé tették számomra, hogy egy új önismereti eszközt ismerhessek meg és azt is, hogy új arcokkal találkozhattam.”

Gyula, Répcelak